Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stabilizált OXIGÉN hatásai

2010.12.17

 

A Stabilizált oxigén és az ivóvíz
Tudja-e, hogy a csapból vizet inni veszélyt jelenthet az egészségére? Manapság több mint 35000 különféle mérgező vegyi anyagot használnak szerte a világban és ezeknek a vegyi anyagoknak a maradványai a talajba, a felszíni vizekbe kerülve az ivóvizünket is veszélyeztetik. A víz szennyezettségére vezethetők vissza az olyan betegségek is, mint a hepatitis, a kolera, a szalmonellás fertőzés, a gyermekbénulás és az emberre veszélyes vírusbetegségek is. Néhány országban a legkomolyabb problémák egyike a fluoros ivóvíz.

Néhány tudós és orvos azon a véleményen van, hogy a fluor a szervezetben megakadályozza azon enzimek működését, melyek rendes körülmények között elősegítik a genetikus anyag és más sejtek regenerálódását, így a fluoros víz genetikai sérülést okozva rákeltő hatású is lehet. Több mint 100 millió amerikai iszik olyan vizet, melyhez mesterségesen adtak fluort. Szerencsére Európában nem ez a helyzet. A másik probléma az ivóvíz klórozása. Vannak olyan turisták és vakációzók,, akik bizonyos országokban, mint Mexikó vagy India, Stabilizált oxigént használnak az ivóvíz tisztítására. Vízhez adva, a Stabilizált oxigén mintegy 30 másodpercen belül eltávolítja a klórt a vízből, valamint elpusztítja a baktériumokat és organizmusokat, elhárítva Montezuma bosszúját, vagy ahogy más országokban nevezik, a hódláz veszélyét, melyet a Giardia lamblia intestinalis nevű protozoa okoz.

A Stabilizált oxigén és a fertőzések
A baktériumok három csoportba sorolhatók. A bélcsatornában található aerob, azaz bélbarát baktériumok; és aerob, illetve anaerob opportunista, zömében patogén baktériumok. Minden, a harmadik osztályba tartozó baktérium Az oxigén létfontosságú a gombák, a baktériumok, a vírusok, sőt még a protozoák elleni immuntevékenységek során is. A referencia-laboratóriumokból érkező jelentések egy része megerősítette, hogy a Stabilizált oxigén elpusztítja még az olyan, igen makacs és kellemetlen baktériumokat is, mint a Streptococcus, szalmonella, kolera, E. coli, Pseudomonas és Staphylococcus, valamint a protozoa Giardia lamblia intestinalis.
Az elmúlt években növekedett a Candida albicans nevű élesztőgomba túlszaporodása okozta problémákkal küszködők száma. Ez a betegség aránylag könnyen gyökeret ver az oxigénhiányban szenvedő szervezetben, ezért a Stabilizált oxigén kitűnő adjuváns ilyen esetekben. A candidiasisban szenvedő embernek az immunrendszere is csökkent, különösen, ha korábban antibiotikumos kezelésnek volt kitéve.

Olyan táplálkozási szakemberektől, orvosoktól és páciensektől származó információk szerint, akik használtak Stabilizált oxigént a candidiasis kezelésére, úgy tűnik, a szer nagyon sikeresen egészítette ki a hagyományos kezelést. Egyes esetekben szükséges, hogy a Stabilizált oxigént folyamatosan, hosszabb időn keresztül használják, 3-4 hónapig, vagy még tovább, annak érdekében, hogy a szisztémás candidiasis megszűnjék. A Stabilizált oxigén tehát ugyanúgy hat a kórokozó csírákra, mint az antibiotikumok, de azok mellékhatása nélkül.
A vízhez adott Stabilizált oxigén remek irrigáló a hüvely fertőzései és más rendellenességei kezelésére is.

 

A Stabilizált oxigén és a sport
A testmozgás igen fontos és létfontosságú egészségünk szempontjából. A felmérések azonban továbbra is azt mutatják, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többsége ülő életmódot folytat. Kutatások bizonyítják, hogy a fizikai tétlenség súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Néhányan úgy vélik, hogy a testmozgás hiánya felelős sok, manapság tapasztalható egészségügyi problémáért. A szívkoszorúér megbetegedés, a magas vérnyomás, a vér magas koleszterintartalma, a hipertónia, az agyvérzés és maga a rák is részben a mozgásszegény életmódra Az aerob gyakorlatok fontosak az erőnlét szempontjából, de javítják a szív és a tüdő teljesítőképességét is. Az
aerob gyakorlat rendszeres, tartós mozgást jelent, mely 20-30 perces időszakon keresztül tartós igénybevételt jelent az izmok számára az oxigénszükségletünk drámai módon megnövekszik, amikor megdolgoztatjuk az izmokat. Ha a testmozgás intenzívebbé válik, az oxigénfelvétel a szívverés sebességével együtt növekszik. A testmozgás következtében megnövekedett szívverési sebesség indirekt mutatója annak, mennyire aktívan dolgoznak az izmok. Az állandó, kitartást igénylő aerob testmozgásba olyan sportok tartoznak bele, mint a futás, séta, terepsízés, ugrókötelezés, úszás és kerékpározás. Ezek jobban szolgálják az egészség megőrzését, mint bármely más fajta
Az anaerob gyakorlatok ezzel szemben gyorsabb energia- és oxigén felhasználást igényelnek, például sprintelés esetében. Jellemzőjük, hogy nem tartanak folyamatosan és hosszú ideig. Ide tartoznak az „indulj-állj” típusú sportok, mint a tenisz, lesikló sízés, labdarúgás, rövid időtartamú súlyemelés, sprintelés, izometrika és néptánc.

 

Izomanyagcsere
A vázizomzat állandó adenozin-trifoszfát- (ATP) és kreatinfoszfát-utánpótlást igényel. Ezek az anyagok ahhoz szükségesek, hogy „üzemanyaggal” lássák el az összetett izom-összehúzódási folyamatokat, összeterelve az aktin és miozin kereszthidakat, és elszállítsák a kalciumot az izomsejt szarkoplazmatikus retikulumából a miofibrillumba. Az izomrendszer más, ATP-t igénylő belső folyamatai közé tartozik a fehérjeszintézis, mely újra feltölti az izom- alkotóelemeket, illetve a növekedést és a helyreállítást teszi lehetővé. Nyugalmi állapotban és átlagos táplálkozási állapot esetén az ATP glukóz- agy acetoacetát-oxidáció által történő termelődésének üteme elégséges a belső folyamatok fenntartásához. Testmozgás esetén az ATP-igény a 100-szorosára növekszik. Az öt másodpercnél hosszabb ideig tartó mozgás elhasználja a rendelkezésre álló elraktározott ATP-t és kreatinfoszfátot. Az elraktározott glikogén és vércukor anaerob módon átalakul azzal a céllal, hogy az oxigénigény növelése nélkül fenntartsa ezt a rövid tevékenységet. Az anaerob glikolízis sokkal kevésbé hatásos, mint az aerob glikolízis; 6-8-szor több glikogént használ ugyanolyan mennyiségű ATP előállításához. Megnövekedett aktivitás, mint például intenzív testedzés vagy helyi vértelenség esetén a tejsavszint növekedése figyelhető meg a glikogén lebomlása miatt, ami eltolódást okoz az izom pH-értékében. Az anaerob küszöb elérése után, amikor több oxigén szükséges, fiziológiai változások történnek, beleértve a tejsavszint emelkedését, illetve az oxigénfogyasztásnak, a szívverés ütemének, a légzés szaporaságának, és az izom véráramlásának növekedését. A kimerítő testmozgás több oxigént igényel, mely aktiválja az ATP-termelődés aerob glikogén csatornáit. A maximális terhelést biztosító gyakorlatok alatt a szabad zsírsav-mobilizáció és az aerob glikogén csatornák ATP-t termelnek Ezeknek a csatornáknak szükségük van oxigénre mind a maximális aktivitás fenntartásához, mind ahhoz, hogy az izom visszatérjen a nyugalmi állapotba. A maximális testmozgás 15-20-szor annyi oxigénfelvételt igényel, mint a nyugalmi állapot. Amikor ez a rendszer kimerül, vagy arra már nem elég, hogy az ATP-termelési igényre reagáljon, a kimerültség lassítja az aktivitását egy ebből eredő tejsav-felhalmozódással az izomrostokban. A maximális izomaktivitás fenntartásának képessége oxigénadósság felhalmozódásához vezet. Az oxigénadósság az oxigénmennyiség, mely szükséges a felhalmozott tejsav glukózzá való átalakításához, és az ATP-, illetve kreatinfoszfát-raktárak újrafeltöltéséhez.

A Stabilizált oxigén használata az oxigén pótlására egyre elterjedtebb a sportolók körében. Mivel a Stabilizált oxigén kitűnően vizsgázott a különböző felszívódási és szintéziskísérletek során, ez magyarázatát adja annak, hogy a testépítők és sportolók kiváló eredménnyel használhatják erősebb, nagyobb és kitartóbb izmok kialakítására. A Stabilizált oxigén ideális mind a minőségi izomszövet újjáépítésében (a jobb oxidációnak és oxigenizációnak köszönhetően), mind a Candida albicans és más tornatermi mikrobák elleni harcban. A sportolók ez által nemcsak fokozzák tápanyag-hasznosulásukat, de emelik vérükben az oxigén szintjét is. A Stabilizált oxigén fogyasztásával a sportolók egy kicsit tovább maradhatnak aerob állapotban. Az orosz sportolók már használtak oxigénoldatokat, és sporteredményeik önmagukért beszélnek.

 

A Stabilizált oxigén és a szív
A szívizom oxigénellátását kizárólag a szívkoszorúerek biztosítják. A szívkoszorúerekből jövő oxigén 70-75 százalékát azonnal elhasználja a szívizom, kevés oxigént hagyva raktáron. Így aztán a megnövekedett energiaszükségletet csak növekvő artériás vérárammal lehet kielégíteni. Amikor az oxigéntartalom lecsökken, a helyi metabolikus faktorok koncentrációja növekszik. Ezek egyike, az adenozin, kitágítja a koszorúverőér-arteriolákat, növelve a véráramot a szívkoszorúerekben.

A vér oxigéntartalma nem növelhető rendes atmoszferikus körülmények között, és ugyanígy nem lehet a vérből kinyert O2 mennyiségét sem észrevehetően növelni a nyugalmi szinthez képest. A szívizom O2-fogyasztása többszörösére növekedhet testedzés közben, és mérsékelten csökkenhet olyan körülmények között, mint az alacsony vérnyomás és a rendesnél alacsonyabb testhőmérséklet. Ha a szívizom – szívkoszorúér-megbetegedés miatt – elégtelen vérellátásban részesül, az érintett sejt aerob anyagcseréről anaerob anyagcserére áll át. Az anaerob anyagcsere kevésbé hatékony módszer az energia szénkötésből való kivonására, mert ekkor a sejt gyorsabban kezdi el felhasználni az adenozin-tirfoszfát (ATP) készleteit, mint ahogy ezek a készletek újrapótolhatók lennének. ATP nélkül a sejt elveszíti azon képességét, hogy mindenütt fenntartsa az elektorkémiai grádienst a szelektíven permábilis membránján keresztül. Ez különösen igaz akkor, ha a sejt nem képes működtetni a nátrium-kálium pumpát. A nátrium és a klorid felhalmozódik, a kálium pedig kiürül a szívizomsejtekből. Az idegrendszer és a szívizom sejtjeit ez súlyosan és azonnal érinti. Ezeknek a sejteknek a nyugalmi potenciálja lecsökken, az akciós potenciáljuk pedig nagymértékben mérséklődik. A szívizom depresszáns faktor szintén csökkenti a szív összehúzódó képességét. Ennek következményei a csökkent szívizomfunkciók különböző klinikai megnyilvánulásai.

A reperfúziós (oxigénnel való újratelítési) sérülés olyan sejtsérülés, melyet az oxigén fiziológiai koncentrációinak sejtekhez való helyreállítása, avagy reperfúziója okoz – olyan sejtekben, melyek sérült, de nem halálos hipoxiás körülményeknek voltak kitéve. A reperfúziós sérülést az erősen reagens oxigénközvetítők, mint a szabad oxigéngyökök és a szuperoxidok létrejötte stimulálja, melyek károsítják a sejtmembránt, denaturálják a fehérjéket és szétrepesztik a kromoszómákat. A termelt szabad oxigéngyökök mennyisége közvetlen összefüggésben áll a helyi vértelenségi időszak súlyosságával és időtartamával. A folyamatnál számítani lehet rá, hogy érinti a mikrovaszkulatúra belhámsejtjeit és valószínű, hogy hozzájárul a szervek perfúziójának rendezéséhez. A helyi vérelégtelenség aktiválja a fehérvérsejteket, a monocitákat, a makrofágokat és a gyulladást-közvetítőket. Cserébe ezek a mechanizmusok hozzájárulnak az értágulási folyamathoz, a megnövekedett hajszálér-permeabilitáshoz és a megváltozott vérlemezke-funkcióhoz. A végeredmény: a véráramlás
aránytalan eloszlása, a szerv perfúziójának rendbehozatala.

 

A Stabilizált oxigén és a légzőszervi betegségek
Nap mint nap ki vagyunk téve a vegyi anyagok, a por, a pollen, a penészgombák, a szén-monoxid, az ólom, a kadmium, az alumínium, és sok más mérgező anyag káros hatásainak. Az ipar és a szállítási ágazat jelentős része a fosszilis üzemanyagok, mint például a benzin, elégetésére épül. Amikor ezek az üzemanyagok égnek, különböző vegyületek és szemcsés anyagok kerülnek a légkörbe. Ezért ma már általános nézet az, hogy a krónikus tünetek nagy részét a levegőben lévő anyagokra való érzékenység okozza. Ezek a szellemi zavartól, a szorongástól, a kimerültségtől, a fejfájástól, a depressziótól és a személyiségi változásoktól egészen a hiperaktivitásig, az ízületi fájdalmakig, a légzési nehézségekig és sok más különböző allergiáig terjednek. Bár nagyon nagyszámú anyag járul hozzá a légszennyezéshez, a leggyakoribbak a szenet, nitrogént és ként tartalmaznak. Ezek a vegyi anyagok különböző veszélyes módokon reakcióba lépnek egymással és a napfényben lévő ibolyántúli sugárzással. Az elektro-szmogban lévő nem kívánatos összetevők száma azonban jelentős és az arányok erősen változóak. Ezek közé tartoznak az ózon, a kén-dioxid, a hidrogén-cianid és a szénhidrogének, valamint részoxidációval kialakult termékeik.

A szén és nyersolaj szakaszos lepárlásából nyert üzemanyag kén-dioxidot termel, melyet oxidál az atmoszferikus oxigén, s így kén-trioxid (SO3) termelődik. A kén-trioxidot aztán hidratálja a légkörben található vízpára, mely folyamatnak az eredménye a kénsav (H2SO4). A szmog, mely általában a városi környezetre jellemző a nagyszámú autó miatt, akkor keletkezik, amikor a napfény – felszabadult ózont, aldehideket és ketonokat – nitrogén-dioxiddá A szmog szilárd és folyékony köd, illetve füstrészecskék keveréke, mely akkor keletkezik, amikor magas a páratartalom és a levegő olyan nyugodt, hogy a füst és a pára a keletkezési helyétől nem messze gyűlik össze. A sűrűn lakott városi környezetben a halálozási ráta jelentősen növekszik a hosszabban tartó szmogos időszakok alatt, különösen akkor, amikor a hőmérséklet invertálódás folyamata szmog-csapdás égboltozatot hoz létre a város felett. Mindezek a vegyi anyagok károsítják a növényeket és az emberi életet, irritálják a tüdőt, és sok súlyos egészségügyi problémát okozhatnak. A szén-monoxid – egy másik, általunk belélegzett levegőszennyező – szintén lényeges egészségrontó tényező. A szén-monoxidot az autók kipufogógázai és a cigarettafüst tartalmazzák. Evidencia, hogy az utakon futó autók száma egyre nagyobb ütemben nő. Amikor a szén-monoxidot belélegezzük, egyesül a vér hemoglobinjával, megakadályozva ezzel az oxigén abszorpcióját, mely fuldoklást eredményez.

Tüdőnk megvédhető az állandóan leselkedő veszélyektől, és ebben külön jelentősége lehet a Stabilizált oxigénnek. Az ily módon megnövelt oxigénmennyiségnek fő előnye az, hogy enyhülnek a tüdő gyenge működésével összefüggő tünetek, mint például a tüdőtágulás, asztma és arcüregi rendellenességek. Léteznek orvosi jelentések olyan tüdőtágulásban szenvedő páciensekről, akik csökkentették a lélegeztető-gép használatát, vagy teljesen abba is hagyhatták. A dohányosok rá fognak jönni, hogy a stabilizált oxigén napi használata segít nekik a füst által okozott károk és a dohányzás, illetve a drogok által keltett oxigénhiány hatásainak enyhítésében. Sok lézerterápia ajánl Stabilizált oxigént dohányzásról leszoktató programja részeként.

 

A stabilizált oxigén hatása a periferiális és agyi keringésre
Az állandóan hideg kezeket és lábakat a legtöbb ember esetében az elégtelen keringés okozza. Amikor a vér nem telítődik elegendő oxigénnel, a sejtek éheznek. A szervezet erre úgy reagál, hogy a végtagoktól vonja el a vért a belső szervek sértetlenségének megőrzése érdekében. Így válik hideggé kezünk és lábunk. Sok ember számára meglepő lehet, hogy ebből a szempontból a fej is egyfajta „végtagnak” számít, és szintén erőteljesen függ a jó vérkeringéstől. Az oxigénhiányban szenvedő vér agyi oxigénhiányt okoz, mely a szenilitás, gyenge koncentrációs képesség és rossz emlékezőképesség, gyenge kreativitás tüneteit produkálja. A vér állapotának javításával a Stabilizált oxigén felélénkítheti mind periferiális, mind a központi idegrendszert, valamint a memóriafunkciókat.

A Stabilizált oxigén szerepe a megelőzésben és a rosszindulatú daganatok kiegészítő kezelésében A ráksejtek anyagcseréje módosul, a citoplazmikus organellumok változásokon mennek keresztül. A mitokondriális változások és a glukóz anyagcseréje a rákban az első sejtrendszerek között voltak, melyekkel már a 1920-as és 1930-as években foglalkoztak. A nagyhírű biokémikus és az orvosi Nobel-díj kitüntetettje, Dr. Otto Warburg vetette fel, hogy a neoplazma esetleg normál sejtekből ered, amint fogyatékosság jelentkezik a légzési láncban, amelyet a szervezet a tejsav megnövekedett használatával vagy az anaerob glikolízissel kompenzál. Dr. Warburg rájött, hogy a ráksejtek anaerob glikolízisbe és gyors glukózhasználatba kezdenek még oxigén jelenlétében is. Bár általánosságban igaznak tűnik, hogy a ráksejtek gyorsabban égetik el a cukrot, mint feltételezett megfelelőik, a „Warburg-elmélet”-et illetően kevés az egyetértés manapság.

A fokozódó glikolízis nagy valószínűséggel másodlagos eredménye a sejtoszlás megnövekedett ütemének, és feltételezhetően a gyorsan növekvő szövetek több glukózt igényelnek. Sok normál szövetről azonban kiderült, hogy nagyobb glikolitikus ütemet produkálnak, mint a daganatok, és sokfajta neoplazmánál észleltek normál glikolitikus ütemet. Mindazonáltal Dr. Warbug, az, aki bebizonyította, hogy a rák fejlődése a magas oxigéntartalmú környezetben Egy másik tudós, Dr. Freibott magyarázata szerint az elégtelen mennyiségű oxigén a szervezetben az a tényező, mely megakadályozza az oxigenizációt és az oxidációt, melyek energiát kölcsönöznek a sejteknek a biológiai regenerálódáshoz. Ezek a folyamatok, ahogy ő fogalmazott, „élet és halál alapját” jelentik. Dr. Parris Kidd ehhez hozzátette, hogy: „az oxigén kulcsszerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében”, azaz a betegségekkel szembeni ellenállásban, az egyén immunfelderítésben (azaz a daganatelleni immunitásban). Dr. Charles Graham és egy kutatócsoport Queen`s University-n (Kingston, Ontario, Kanada) közzétették kutatásaik eredményét az International Journal of Cancer jelenlegi számában. Véleményük szerint a rosszindulatú daganatokban lévő alacsony oxigénszint tulajdonképpen növeli a daganatos sejtek szétterjedési képességét. Dr. Graham szerint „a daganaton belüli oxigénszint változtatásával esetleg szabályozhatjuk a rák átterjedését a szervezet Dr. Riejo Makela szerint elméletileg és kísérletileg kimutatható, hogy a rákot a sejtek megnövekedett elektromágneses aktivitása okozza. Ez azt jelenti, hogy az ok megértésével megtalálhatjuk a gyógymódot. A végső következtetés az, hogy az egészségtelen sejtek szívesebben gyarapodnak anaerob környezetben. Magas oxigéntartalmú környezetnek kitéve elpusztulnak. A Stabilizált oxigén itt fejtheti ki rendkívül előnyös hatását.

A Stabilizált oxigén fogyasztása során a szervezet elkezdi kitisztítani a salak- és méreganyagokat, melynek során az energiaszint növekszik. Ennek néha az a következménye, hogy az egyén úgy érzi, hogy túl sok lett az energiája, ami némi feszültséggel, izgatottsággal járhat. E probléma egyszerű megoldása az, hogy szabályozzuk az adagolást. A méregtelenítési folyamatok során a reakciók is különbözők lehetnek, mivel mindegyikünkben különböző a toxicitás szintje. Néhány esetben még megfigyelhető fejfájás, haspuffadás, esetleg a gyógyulási folyamat során néhány folt a bőrön. A candidiasis-tól szenvedők erősebb és kellemetlenebb reakciókat is észlelnek. A jelenség
candida-elhalásként ismert, és rövid időn belül megszűnik. Ezeket a reakciókat, többféle módon lehet kezelni. Ha a méregtelenítés tünetei enyhék és tűrhetőek, a szervezet működése támogatható a plusz toxinok eltávolításában azáltal, hogy növeljük a napi folyadékbevitel mennyiségét (lehetőleg vízzel), ezzel átmossuk a szervezetet. Erős kényelmetlenséget okozó tünetek esetén azonban a bevitt adag csökkentése javasolt. Ahogy a szervezet elkezdi eltávolítani a nem kívánatos salakanyagot, és a gyógyító hatások kialakulnak. Az ember, bizakodóan várhatja a jó általános közérzetet és a megnövekedett energiaszintet.

A Stabilizált oxigén egy biztonságos és különösképpen hatékony táplálékkiegészítő – mind a megelőzésben, mind a gyógyulás elősegítésében. Remélhetőleg hamarosan tudományosan megalapozott magyarázata is lesz az oxigénben gazdag víz jótékony hatásának. Most csupán annyit tehetünk hozzá: attól, hogy nem halljuk, ultrahang még létezik, és jótékony, gyógyító hatásai ma már tudományosan igazoltak. Azok számára, akik nem riadnak vissza a kísérletezéstől és vállalják az úttörő szerepet, kiváló alkalom, hogy a teljesen ártalmatlan Stabilizált oxigén hatását önmagukon tapasztalják.

Ehhez talán csak az a bölcs kínai közmondás lehet az útmutató, amely így hangzik:

Lényegtelen, hogy a macska fehér-e, vagy fekete, az a fontos, hogy fogja meg az egeret”.


Felhasznált irodalom:
1. Tenney, Louise: Encyclopedia of Natural Remedies. WoodlandPublishing Inc., Pleasant Grove, Utah, 1995.
2. McCance, L. Kathryn, Huether, E. Sue: Pathophysiology. The Biologic Basis for Disease in Adults and Children. 3rd Ed. Mosby, St. Louis, 1998.
3. Smith, H. Llyod, Thier O. Samuel: pahtophysiology. The Biological Principles of Disease, 2 nd Ed. W.B. Saunders Company, Philadelphia, 1985.
4. Roitt, ivan, Brostoff, Jonathan, male, David: immunology. 4th Ed. Little, Brown and Company, Inc., Boston,
5. Kaufman, E. Chris, McKee, A. patrcik: Essentials of Pathophysiology. 1st Ed. Little, Brown and Company, Inc.,
6. McPhee, J. Stpehen, Lingappa, R. Vishwanath, Ganong, F. William, Lange, D. Jack: Pathophysiology of Disease. An Introduction oto Clinical Medicine. 2nd Ed. Appleton & Lange, Stamford, Connecticut, 1997.
7. McPhee, J. Stephen, Lingappa, R. Vishwanath, Ganong, F. William, Lange, D. Jack: Pathophysiology of Disease. An Introduction to Clinical Medicine. 4th Ed. Little, Brown and Company, Inc., Boston, 1996.
8. Widmer ND.: The powerful healing properties of Aerobic Oxygen. DMA Worldwide Health Subsidery of Presuby & Company, Blackbrook Farm House, Leicestershire, 2000.
9. Makela, Riejo: Living Cells are Electromagnetic Units. Eartpulse Falshpoints, Series 1 Number 1. Copyright by Earthpulse Press, 1996-1999.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.